Tematikus könyvajánlónk: A bor és szüret

Október van,  a szüret és a borkészítés ideje. De persze nem csak erről van szó: a bor és elkészítésének folyamat már az emberi kultúra hajnalán megjelent, és mióta művészet és irodalom létezik, azóta szolgáltat ihletet és témát az alkotóknak.
A szüret az év vége felé közeledve több dolgot is szimbolizál: az elmúlást, a természet halálát, ugyanakkor az év összegzése, számvetés is: az elmúlt évben elvégzett munka gyümölcsének betakarítása. Dionüszosz görög isten ( a rómaiaknál Bacchus) a bor és a mámor istene volt, a monda szerint ő fedezte fel, hogy lehet a szőlőből bort készíteni. A Dionüszosz-kultusz, a bor és lakomák, a tiszteletére rendezett ünnepségek -  dionüsziák -, számtalan ó- és újkori írót, költőt, művészt megihlettek. Euripidész: A bakkhánsnők valamint Arisztophanész: A békák című drámájában Dionüszosz és kultusza a főszereplő. Plinius római történetíró pedig így fogalmaz: "A bor révén lett az ember az egyetlen állat, amely akkor is iszik, ha nem szomjas".

Omar Khajjám, a XI. századi perzsa költő, filozófus, csillagász verseiben is központi szerepet foglal el a bor, nála a bor: a "mulandóság mámora".
Az újkorban is sokan, sokféleképpen megénekelték a bort, a borászatot, a szüretet, a mámort és ezek természetesen a magyar költőket, írókat is számtalanszor megihlették, hiszen a magyar kultúra egyik központi eleme a bor.
Igazából nincs olyan írónk, költőnk, akinek ne lenne a borral, szürettel, az év végi összegzéssel foglalkozó műve. Kölcsey Himnuszában Tokaj szőlővesszeje  a gazdagság jelképe; Adynál a bor: "mámor és malaszt". Jókai Mórnál a bor, főleg a tokaji legendája  számtalan műben jelenik meg fontos elemként: A lőcsei fehérasszonyban, az Egy magyar nábobban. De Mikszáth is belefoglalta műveibe: A Noszty fiú esete Tóth Marival, A fekete város, Szent Péter esernyője című regényekben is megjelenik a bor. Ő is a tokaji kultuszának élt:  "Különös az a tokaji nedv...az már olyan nedv, hogy mindig az osztrák ellen lovalja a zempléni embert".

Krúdy Gyula: Az asszonyfái szüret című novellájában a szüret ad alkalmat, helyet és keretet a történésekre. Márai Sándor  arról álmodott, hogy öregkorában majd borospincéje lesz, egész esszésorozatot írt Magyar borok címmel, amelyek központi gondolata így szól: "A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett." Emellett a  "Boros könyvben" életbölcsességeit olvashatjuk, természetesen egy jó pohár bor mellett.
Sokunk kedvence, Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regénye is megemlékezik a borról, méghozzá a tüzes egri borokról, amelyek nem csak szomjat oltanak: a könyvben Dobó István várkapitány egri borral fokozza katonái harci kedvét a törökök elleni csatában
A magyar irodalomban a boros könyvek non plus ultrája természetesen Hamvas Béla: A bor filozófiája című könyve. De bátran mondhatjuk, hogy nem csak a magyar, de a világirodalomban sincs még egy ilyen mű, amely ennyire átfogóan beszélne a borról, ami nem csak egy isteni nedű, de életfilozófia. Hamvas e művében összegez mindent, ami a borral kapcsolatban a világirodalomban leíródott: forrásai magukba foglalják a Bibliát, Homérosz műveit, Horatius, Epikurusz műveit, Sappho és Anakreón verseit, az Upanisádokat, az Ezeregy éjszaka meséit, valamint modern írók műveit. A könyv mottója: "Végül is ketten maradnak: Isten és a bor". Hamvas így fogalmaz: "Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateisták számára.... Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni...A legfőbb névnek a bort választottam." A könyv Hamvas lebilincselő stílusban írt elmélkedése a borról, Istenről, az életörömről, magáról az életről.
Ezt olvassátok, aranyoskáink!
www.facebook.com/Ketharisnyakonyvetolvas